Műanyag alkatrészek CNC megmunkálása

BárCNC megmunkálásA műanyag alkatrészek könnyen vághatók, de vannak nehézségei is, például könnyű deformálódás, rossz hővezető képesség és nagyon érzékeny a vágóerőre. A feldolgozási pontosság nem garantált, mivel könnyen befolyásolható a hőmérséklettel, és a feldolgozás során könnyen deformálódik, de vannak módok a kezelésére. Óvintézkedések a következőkre:Műanyag alkatrészek CNC megmunkálása:

1. Eszközválasztás:

•Mivel a műanyag viszonylag puha, éles szerszámokat kell választani. Például ABS műanyag prototípusokhoz az éles vágóélű keményfém szerszámok hatékonyan csökkenthetik a szakadásokat és sorjákat a feldolgozás során.

• A prototípus alakja és részletgazdagsága alapján válasszon szerszámokat. Ha a prototípus kényes belső szerkezetekkel vagy keskeny résekkel rendelkezik, ezeket a területeket precízen kell megmunkálni kis szerszámokkal, például kisebb átmérőjű golyósmaróval.

2. Vágási paraméterek beállításai:

•Forgácsolási sebesség: A műanyag olvadáspontja viszonylag alacsony. A túl gyors vágás könnyen a műanyag túlmelegedését és megolvadását okozhatja. Általánosságban elmondható, hogy a vágási sebességek gyorsabbak lehetnek, mint a fémes anyagok megmunkálásakor, de azokat az adott műanyagtípus és a szerszám körülményei alapján kell beállítani. Például polikarbonát (PC) prototípusok feldolgozásakor a vágási sebesség körülbelül 300-600 m/perc értékre állítható be.

• Előtolási sebesség: A megfelelő előtolási sebesség biztosíthatja a megmunkálás minőségét. A túlzott előtolási sebesség túlzott forgácsolóerőt okozhat a szerszámon, ami a prototípus felületi minőségének romlásához vezet; a túl kis előtolási sebesség csökkenti a megmunkálás hatékonyságát. Hagyományos műanyag prototípusok esetében az előtolási sebesség 0,05–0,2 mm/fog között lehet.

•Forgácsolási mélység: A forgácsolási mélység nem lehet túl nagy, különben nagy forgácsolóerők keletkeznek, amelyek deformálhatják vagy megrepeszthetik a prototípust. Normál körülmények között ajánlott az egyszeri vágás mélységét 0,5–2 mm között szabályozni.

3. A befogási módszer kiválasztása:

•Válasszon megfelelő befogási módszereket a prototípus felületének károsodásának elkerülése érdekében. Puha anyagok, például gumibetétek használhatók érintkezőrétegként a szorító és a prototípus között, hogy megakadályozzák a befogás okozta sérüléseket. Például, amikor egy prototípust satuba fogunk be, a pofákra helyezett gumibetétek nemcsak biztonságosan rögzítik a prototípust, hanem védik is a felületét.

• Befogáskor ügyeljen a prototípus stabilitására, hogy megakadályozza az elmozdulást a feldolgozás során. Szabálytalan alakú prototípusok esetén egyedi rögzítők vagy kombinált rögzítők használhatók a rögzített helyzetük biztosítására a feldolgozás során.

4. Feldolgozási sorrend tervezése:

• Általánosságban elmondható, hogy először a durva megmunkálást végzik, hogy eltávolítsák a ráhagyás nagy részét, és körülbelül 0,5–1 mm ráhagyást hagyjanak a simításhoz. A durva megmunkálás nagyobb forgácsolási paramétereket használhat a feldolgozási hatékonyság javítása érdekében.

•A kidolgozás során figyelmet kell fordítani a prototípus méretpontosságának és felületi minőségének biztosítására. A magasabb felületi minőségi követelményeket támasztó prototípusok esetében a végső kidolgozási folyamat megszervezhető, például kis előtolási sebességgel, kis forgácsolási mélységgel történő marás, vagy polírozó szerszámok használata a felületkezeléshez.

5. Hűtőfolyadék használata:

• Műanyag prototípusok feldolgozásakor legyen óvatos a hűtőfolyadék használatával. Egyes műanyagok kémiai reakcióba léphetnek a hűtőfolyadékkal, ezért válassza ki a megfelelő típusú hűtőfolyadékot. Például polisztirol (PS) prototípusok esetén kerülje az olyan hűtőfolyadékok használatát, amelyek bizonyos szerves oldószereket tartalmaznak.

• A hűtőfolyadék fő funkciói a hűtés és a kenés. A megmunkálási folyamat során a megfelelő hűtőfolyadék csökkentheti a forgácsolási hőmérsékletet, csökkentheti a szerszámkopást és javíthatja a megmunkálás minőségét.